Senki nem vesz észre

Tudjátok milyen érzés az amikor senki.nem látja rajtatok,hogy baj van,segítségre szorultok és legszivesebben eltünnétek,hogy mindent átgondoljatok?!.
Szerintem már sokan voltatok így.
Most én is pont így vagyok.
Van egy komoly dolog az életemben amit kevesen tudnak. Nem akarom,hogy sokan megtudják,mert így is rengetegent bánatanak az alkatom miatt még a saját családom is sokszor bánt miatta. Legszivesebben elmondanám,hogy kiadjam magamból,de félek ki mit reagálna rá vagy hogyan vidzonyulba utánna hozzám. A lényeg annyi,hogy kopaszodom. 17éves lány vagyok hosszú szőke hajjal és nem sokára kopadz leszek. Az orvosok sem tudják ennek mi az oka,de sajnos ez van. Kopaszon kinek kellek majd? Ki fog velem szóba állni? Vagy csak rám nézni?!
Nagyon nehéz ebbe bele gondolni,vagyis inkább bele törődni. A szüleimet nem.érdekli mindig azt mondják ,,még sok hajad vam ugyis". Igen. De ki tudja meddig...
Én a hajamba látom a szépséget,ha nem lesz már nem fogom magam szépnek látni,nem leszek olyan boldog mint régen.
Remélem valaki tud segíteni és mellém áll ha ismer,ha nem.
Sokszor csak sírok és arra várok,hogy valaki segítden,de soha.nem jön senki :(
Talán egyszer majd ha megérdemlem jön valami segítség és segít túl lenni ezen az egészen.